Kaczur György fotóművész munkáihoz
Mostanra a fotóművészetnek nagyon sok műfaji ága alakult ki. Ezek között van olyan terület ahol, a művész egyéni megnyilvánulása dominál, ebben az esetben sok kiállításra és hírnév megszerzésre nyílik lehetőség. De van olyan terület ahol, a fotós teljesen a háttérben marad és látszólag csupán más érdekeit szolgálja.
Ilyen terület a lehet tárgy- és az épületfotózás. (Persze ebben a műfajban is lehet hatásvadász képeket csinálni.)
Grafikusként a fotósokkal való közös munkában olyan művésszel szeretek együtt dolgozni, akinek nem kell felhívni a figyelmét egy tárgy értékeire, aki pontosan érti, hogy a közös munkának miről kell szólnia és ennek megfelelő alázattal közelíti meg a témát. Ennek eredményeképpen a létrejövő műben a fénykép és a grafika közösen fejezi ki a lényeget. Ez látszólag könnyű feladat, de vizsgáljuk meg, milyen képesség kell hozzá.
A fotósnak nagyon jól kell látnia és érzékelnie a teret, és amit ott észlelt, azt át kell alakítania kétdimenziós képpé. A képen tömören kell megjelennie a tárgy fő jellemzőinek. Ehhez a művésznek döntenie kell. Saját vágyainak kivetítéséről le kell mondania annak érdekében, hogy csak a megértett valóságból merítsen. Döntenie kell a nézőpont, az árnyék és fény viszonya, az élesség és életlenség viszonyáról, és mindezt kompozícióba kell önteni.
Mindezek mögött egyfajta emberi minőség rejlik, mert a szép fogalmának megélése, észrevétele, és a szépség utáni vágy tükrözi a fotózás folyamatát épp úgy, mint az embert. Aki a szépet keresi, biztosan másképp fordul embertársai felé is, mert a szépségben megjelennek olyan ideák, amelyek nem a külső megjelenéshez kapcsolódnak elsősorban, hanem inkább az alkotó ember belső minőségéből erednek.
Kaczur György a világban automatikusan a szépet keresi, és szinte minden motívumban meg is találja azt a viszonyulási pontot, amely a képet és ezáltal a témát is széppé teszi. Ezért egy egyszerű tárgy is széppé tud válni a fotóin. Kreatív ötletei is erről szólnak képi nyelven elbeszélve.
A mai korban ez a művészi magatartás elég ritka, mert az embereknek, nézőknek és alkotóknak nincsenek ideái. Ehelyett a mindenáron érvényesülni akaró ember küzdelmét látjuk a művészek munkáiban. A Gyuri által készített képek nem csupán szépek, hanem belső lényegükben megértettek, és alázattal, lemondással készültek. Lemond a hatásról a szépség, a lényegi harmónia javára.
